Fajtrl

A fajtáról

Fajta standard





Származási

ország: Oroszország





FCI II.

csoport.(besorolással nem rendelkezik.)





A moszkvai õrkutya elsõ

fajtaleírását (standard) 1958-ban, Oroszországban alakították ki, melyet azóta

háromszor írtak át. Az átdolgozását a fajta formálódása, és a használati

igénybevétel követelte ki. A negyedik fajtaleírás "megszületése" 2007-ben

történt. A magunk részérõl ez utóbbit vettük alapul.





Általános megjelenés, küllem:  


Tekintélyt parancsoló, erõteljes

testalkatú, fejlett csontozatú, domború izomzatú, harmonikus felépítésû kutya.





Nemi jelleg: 


A kan nagyobb, erõteljesebb, feje

masszívabb, a szuka kisebb, testalkata törékenyebb.





Viselkedés: 


Engedelmes, kiegyensúlyozott

idegrendszerû, veleszületett tulajdonosi-, területi-, házõrzõi ösztönnel

rendelkezik. Sohasem agresszív, de aktív védekezõ reakciókkal rendelkezik. A

gyávaság, valamint a túlzott agresszivitás tenyésztésbõl kizáró ok.





FEJE 


Koponyája masszív, széles, homloka

kissé domború, a homlok és a pofa között jól kivehetõ átmenettel. Arcorri rész

(pofa) keskenyedõ, a koponyával megegyezõ hosszúságú, vagy rövidebb. Orrháta

egyenes, orrtükre fekete.





FOGAZATA 


Nagyok, fehérek, metszõfogai ollósan

záródnak, komplett fogazat, 42 fog.





FÜLE 


Nem nagy, magasan tûzött, lógó, a

szemboltívek vonala fölött elhelyezkedõ, háromszög alakú. Elülsõ széle fejhez

simul, barna színû, mely a széle felé sötétbarnába-feketébe megy át.





SZEME 


Kicsi, sötétbarna, szemhéja feszes,

tekintete tartózkodó.





NYAKA 


Masszív, rövid, a hátvonalhoz képest

35-45 fokos szögben helyezkedik el. Vastag, rugalmas bõre feszes, csak a

nyaktájékon redõzött.





TÖRZSE 


Formátum indexe: 105-108 (a kutya

testhosszának - a vállbúbtól a külsõ csípõszögletig mérve - és a mar

magasságának viszonyszáma).Csontozati indexe: kanoknál 22-24, szukáknál 20-23

(marmagasság és a boka kerületének viszonyszáma).





MARJA 


Jól fejlett, a hátvonala fölé

kidomborodik.





MELLKASA 


Széles, mély, könyékig érõ, bordázata

domború, a törzs hátulsó része felé kiszélesedik.





HASA 


Kissé feszes, a mellkas alsó vonala

fölé mérsékelten felhúzott.





HÁTA 


Széles, vízszintes, izmos.





FARA 


Széles, majdnem vízszintes.





SZÜGYE 


Erõs, izmos.





MELLSÕ VÉGTAGJAI 


Szembõl nézve párhuzamos állásúak. A

könyökök hátrafelé mutatnak, a karcsont és a lapocka 100° -ban találkozik. Jól

izmoltak, jó csontozatúak.





HÁTULSÓ VÉGTAGJAI 


Szembõl párhuzamos állásúak, erõsek,

jól izmoltak, oldalról enyhén meredek szögeléssel, fattyúkarom nem

engedélyezett.





MANCSA 


Nagyméretû, széles, boltozatos

(macskamancs).





FARKA 


Nehéz, csánkig ér. Akcióban a hátvonal

fölé ér, ívben visszahajlik.





SZÕRZETE 


Hosszú, jól fejlett aljszõrzettel, a

nyaki részen sörényt, az alsó lábszárak, a comb, a csánk hátulsó részén

zászlószerû képzõdményt alkotnak.





SZINE 


Vörös-tarka foltos, fehér vörös és

barna foltokkal és szürke koronaszõrrel. Fekete szimmetrikus maszk, sötét

füllel, fehér mellkas, a fehér gallér és a fehér farok vége, és mind a négy

végtagja fehér.





MARMAGASSÁG 


Kan legalább 68 cm, szuka 66 cm.





TESTTÖMEGE 


Kan legalább 60 kg , szuka pedig legalább 50 kg .





Tenyésztésbõl kizáró

hibák! 


Gyenge csontozat; nagyon laza, lelógó

ajak; túl rövid, laza szemhéjak; világosbarna szemek; foghiány, tétre- vagy

elõreharapás; egyszínûség (fekete, fehér vagy fekete-fehér, illetve a fent

leírtaktól eltérõ variációk); maszk elkülönültségének hiánya vagy fél maszk.





Az orosz

fajtaleírásoknál elkövették, megítélésünk szerint azt a hibát, hogy itt, több

oldalon keresztül sorolják fel a nagytestû kutyáknál elõfordulható problémákat,

betegségeket. Véleményünk az, mint a többi fajtánál is teszik, hogy egy

általános anatómiai leírás célravezetõbb lenne.





A MOZGÁS 


A moszkvai õrkutya alkatánál és természeténél fogva mozgásigényes! Nemcsak

fiatal, de felnõtt korban is megsínyli a mozgás hiányát, ez különösen akkor

következik be, ha állandóan kennelben tartják, és nem fordítanak elegendõ

gondot, hogy kielégítsék hihetetlen mozgásigényét. A tétlenség tönkreteszi az

állat izmait és idegrendszerét. Ilyen esetben izmai elsatnyulnak, szalagai, inai

meglazulnak, csontjai gyengék lesznek. A hiányos mozgás nagymértékben

hátráltatja a keringési és a légzõszervek mûködését is. Rendszeres mozgás

nélkül a kutya elveszti a fajtára oly jellemzõ nagyszerû alakját és mellkas

hibás, magasra állított, keskeny szügyû, gyengén izmolt egyeddé fejlõdik,

súlyosabb esetben hibás végtagállások is kialakulhatnak. 


A mozgás erõteljes és kitartó volta függ az izmok fejlettségétõl és mindenkori

kondíciótól. Gyenge erõnlét esetén a tápanyagok elégtelensége miatt csökken az

izmok anyagcseréje, s a kutya hamar fárad. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a

kutya nem rendelkezik a szükséges mellkas térfogattal, hiszen a mozgás

oxigénigényes, és a szûk mellkas nem nyújt elegendõ helyet az erõteljes szív és

tüdõ számára. 


Mozgáskor a kutya egyik oldali mellsõ és hátulsó végtagjai váltakozva

közelednek, míg a másik oldal végtagjai távolodnak egymástól.





A végtagok mozgásának sorrendje a következõ:  


- a kutya felemeli végtagját a talajról, az ízületek behajlanak, 


- elõreviszi a behajlított végtagját, 


- talajra helyezi végtagját, 


- talajra támasztja végtagját. 


A mellsõ végtag elõre vitelénél felemelkedik a lapocka, s a vállízület

elõrelendül. A feszítõ izmok segítségével a végtag kiegyenesedik, majd a

talajra ereszkedik. A hátulsó végtagon elõször behajlik a csípõízület, miközben

a comb kissé kifelé fordul. Ezt követõen behajlik a többi ízület is. Majd a

kiegyenesedés és a talajra támaszkodás következik. Valamennyi járásmódnál

mindegyik végtag két szakaszt hajt végre: 


- talajra lépést 


- és a súly áthelyezést. 


A kutya súlypontja a lapocka mögött van, mozgáskor ez áthelyezõdik. A súlypont

azonban nem minden esetben található ugyanazon a helyen, még azonos állat

esetében sem. Hátrafelé tolódik el akkor, ha a kutya felemeli a fejét, esetleg

nyújtózkodik. Elõre tolódik a súlypont akkor, ha a hasûri szervek üresek, vagy

a kutya lehajtja a fejét. 


Könnyebb elõre vagy oldalirányba kimozdítani helyérõl a kutyát, mint hátrafelé,

mivel a súlypont elõl van. Az elõretartó mozgásnál ez elõnyös, mivel az elülsõ

végtag viseli a testsúly zömét, míg a hátulsó végtag - amelynek feladata a test

elõre vitele - mozgás közben hajtóerõt fejt ki. Erre utal az a tény is, hogy a

hátulsó végtag szögelése - lökõ erõ kifejtése érdekében - nagyobb, mint a

súlypontot alátámasztó mellsõ végtagé. 


Elõrehaladásnál a hátulsó végtagok szerepe a tolóerõ biztosítása, és ez a

csípõízületen tevõdik át a gerincoszlopra. A gerincoszlop és a hátulsó végtagok

közötti kapcsolat a csípõ- és keresztcsont ízesülése teszi lehetõvé a kevés

energiát felhasználó erõátvitelt. Az elülsõ végtag feladata ezzel szemben az,

hogy mozgás közben elõretolt törzset kíméletesen és rugalmasan támassza alá,

ezzel is csökkentve a rázkódást.


Az elülsõ végtag feladata ezzel szemben az, hogy mozgás közben elõretolt

törzset kíméletesen és rugalmasan támassza alá, ezzel is csökkentve a

rázkódást.





Mozgás elemzése 


A leülés, lefekvés, felállás, hempergés - tehát a helyzetváltozással

kapcsolatos mozgások - a kutya küllemi elbírálásának szempontjából

elhanyagolhatók. Annál fontosabb a helyváltoztató mozgás mechanizmusának

elbírálása. A kutya mozgásának tökéletessége nélkülözhetetlen tulajdonság,

ezért lényeges, hogy mozgás közben is bíráljuk alkatát. Bírálatkor nem elég, ha

csupán sík talajon értékeljük az állat mozgását. Elsõsorban azt kell vizsgálni,

hogy terepen, azaz egyenetlen talajon is, hogyan és milyen kitartóan mozog. Ez

nyilvánvaló szoros összefüggésben van az alkattal. 


A mozgás gyorsasága növekszik, ha a combcsont hosszú és a szögelés élessége

nagy mind a csípõ-, mind pedig a vállízületben. Ebben az esetben a végtag

elõbbre kerülhet - az említett szögek kiegyenesítése nagyobb lesz - és ennek

eredményeképpen a test nagyobb távolságra, térölelõbben kerül elõbbre. 


A kutyának ahhoz, hogy mozgása egyenletes és gyors legyen, szabályos állású

mellsõ és hátulsó végtagokkal kell rendelkeznie. A hátulsó végtag emelõ és

hajtó erejének tökéletesen kell harmonizálni a mellsõ végtagokéval, különben

nem várhatunk tõlük összehangolt munkát. Mindenesetre a hát-, és ágyékizmok

mindenkor megkísérlik kiegyenlíteni a diszharmóniát, ez viszont csak a

teljesítõképesség rovására történhet.





Jármódok 


- A moszkvai õrkutya jármódjai az alábbiak: 


- lépés 


- ügetés 


- poroszkálás 


- vágta 


- ugrás





Lépés 


Ebben a jármodban az átlós végtagok egyenlõ idõközökben követik egymást. A

lépés hossza egyedenként különbözõ. A lépés a kutya legkevésbé fárasztó

jármódja. Amelyik állat lépése kifogástalan, az más jármódokban is tökéletesen

mozog. Lépésnél a mozgást a kutya bal, vagy jobb hátulsó végtagja vezeti be.

Ezzel az állat teste elõre lendül, és ezt a lendületet az átlós elülsõ végtag

fogja fel. A sorrend állandóan ismétlõdik: a bal hátulsó végtag a jobb

mellsõvel halad együtt, míg a jobb hátulsó végtag a bal elülsõ lábbal. Az átlós

végtagok tehát szinkronban mozognak és azonos fázisban (megterhelés, feszítés,

emelés, lendítés) vannak. A lépés nem jelentõs jármod, s ha a kutya teheti,

átcsap ügetésbe.





Ügetés 


Ilyenkor a kutya diagonális (átlós) végtagjai azonos mozgást végeznek. A

moszkvai õrkutya a kutyák ügetõ típusába tartozik, s leggyakoribb jármódja az

ügetés, s ha módjában áll, ezt alkalmazza.





Az ügetés három típusa ismeretes: 


- A lendületes ügetés esetében az átlós végtagok azonos idõben helyezõdnek

elõre, így a hátulsó végtagok elõre vitelénél az azonos oldali mellsõ

végtagokat keresztezik. 


- A dobáló ügetésnél hasonló a helyzet, mint az elõzõnél, azonban a kutya a

levegõben gyorsul. 


- Az elsietett ügetés akkor alakul ki, amikor a kutya valamilyen hibás

végtagállás miatt inkább a hátulsó végtagját terheli. Ilyen esetekben a kutya

arra kényszerül, hogy a testének szinte teljes súlyát a hátulsó végtagokra

hárítsa. Az ilyen jármod sokkal több izomerõt alkalmaz, mint a normális ügetés.

Ezek a kutyák igen hamar fáradnak. Mozgásuk rövidtávon és különösen sík talajon

megtévesztõ, mert könnyednek tûnik, ez azonban csak a látszat. Ezek a kutyák

helytelen anatómiai felépítésük miatt nem képesek normális ügetésre és

hátizmaikkal egyenlítik ki fogyatékosságukat.





Poroszkálás 


A poroszkáló kutya azonos oldali végtagjai minden pillanatban ugyanazt a

feladatot végzik, vagyis az azonos oldalon lévõ végtagok egy idõben dolgoznak.

A poroszkálás igen csúnya jármod, a kutya mozgás közben dobálja, himbálja a

testét. Az is tény ugyanakkor, hogy a legkevésbé fárasztó jármod, különösen a

fiatal és az idõs kutyák alkalmazzák elõszeretettel.





Vágta 


Ez a jármod a leggyorsabb. A vágta erõsen igénybe veszi a kutya hátizmait,

tüdejét, szívét, ízületeit és végtagjait. Vágtában az ellökést a talajról csak

az egyik vagy a jobb vagy a bal hátulsó végtag folytatólagosan végzi. Ha a

kutya a bal hátulsó lábával löki el a testét, a másik hátulsó lába és az

ellentétes elülsõ lába megegyezõ ütemet végez, a jobb elülsõ lába pedig egyedül

dolgozik elõre.





Ugrás 


- Az ugrásnál öt szakasz figyelhetõ meg: 


- felkészülés az ugrásra, 


- az elugrás, 


- repülés vagy lebegés, 


- a talajra való visszatérés, 


- az ugrás elõtti mozgás folytatása.





A moszkvai õrkutya

felnevelésének egyik lényeges pontja: 


- szakszerû táplálás és egészséges környezet létrehozása mellett 


- a szervezetének mozgatással való fejlesztése, erõsítése. A fajtának lételeme

a kitartó mozgás, futás. Ezt az egyed számára biztosítani kell, és ez

futótréning nélkül nem érhetõ el.


Nem elegendõ, ha a kutyának tökéletes az alkata, kifogástalan a végtagok

szögelése, a teljesítményhez kitartással, technikával is kell rendelkeznie. Ez

utóbbi tulajdonságok megfelelõ gyakorlás nélkül nem alakulnak ki. 


Fontos a kutya számára a rendszeres és alapos mozgás, mert csak ez javítja

alkatát és növeli használati értékét. Ugyanakkor nem árt hangsúlyoznunk, hogy a

túlhajtott mozgás ártalmas az állat szervezetére. Fiatal korban célszerû más

kutyával történõ játékkal megoldani a mozgást, mert ilyen esetben maga

gazdálkodik saját erejével, s ha elfárad, lefekszik, ez fiatal egyedek játéka

során gyakran megfigyelhetõ. 


A mozgás erõteljessége és kitartó volta függ az izmok fejlettségétõl, a

mindenkori kondíciótól és az edzettségtõl. Sovány kondíciónál az izmok

anyagcseréje éppen a táplálóanyagok elégtelensége miatt gyengévé válik, a kutya

hamar elfárad. Hasonló a helyzet, ha a kutya szûk mellkasú, hiszen a mozgás

oxigénigényes folyamat, a szûk mellkasban viszont gyenge szív és tüdõ

helyezkedik el.





TESTTÁJAK





A kutya testét a külsõ testalakulás szerint három részre osztjuk: fej, törzs és a végtagok. A nyak,

valamint a farok a törzshöz tartozik





Fej 
Két részre különül el: agykoponyára és arcorri részre. Az agykoponyai részen

van a nyakszirt tájéka, amelyet követ a tarkótájék és a nyak. A nyakszirt elõtt

található a fejtetõ, majd a homlok, két oldalán a halánték és fültájék

fülekkel. A homloktájék két oldalán van a szemtájék, amelyet a szemgödör, a

szemgolyó, a szemhéjak, és a szembolt alkot. A szem alatt van a szemgödör

alatti tájék. 
Az arcorri rész az arcorri hajlásban folytatódik (stop). Ez az orrtájékra

vezet. Részei: orrhát, orr oldalsó tájéka, orrhegy és az orrtükör az

orrnyílásokkal. 
Az arcorri rész hátulsó és oldalsó részén van a rágóizom tájéka, elõtte

helyezkedik el a pofatájék, majd a szájnyílás, végén a szájüreg. A szájnyílást

az állcsonti tájék és az állkapocs tájéka alkotja. A szájnyílásban elõl

helyezkedik el az alsó és felsõ metszõfogak. Az állkapocs két szára között van

a toroktájék.





Törzs 
A törzzsel a nyak köti össze a fejet. A nyak tájékai: felsõ- és alsó nyakél, a

nyak két oldala. A törzs a nyak folytatásaként a kiemelkedõ marral kezdõdik és

három részbõl áll: mellkas, has, medence. 


mar alatt

két oldalt található a lapockatájék, lejjebb a vállbúb, hátrább a mellkas

oldala a bordatájékkal. A mellkas elülsõ része a szügy, amely hátrafelé a

szegytájékkal folytatódik. A bordatájék alsó részén, a könyök mögött baloldalon

található a szívtájék. A mellkas felsõ

vonala a hát.
has az

utolsó bordaívtõl a medencéig terjed, elõ-, közép-, és utóhasi tájékkal. A hát

folytatása az ágyék, amelytõl oldalt található a horpasz vagy éhgödör és alatta

a combhajlatban az állat vékonya. A has alján van a köldöktájék, a hátulsó

végtagok között a lágyék és fantájék. 




A medencét felül a kereszttájék

határolja, amely oldalt a fartájékban folytatódik, ettõl elõre van a kétoldali

csípõszöglet. A külsõ csípõszögleteket összekötõ egyenes középpontjában

emelkedik ki a farbúb. A fartájék hátulsó részén van az ülõgumó. 
végbél tájéka

felett a faroktõ van, ahonnan a farok indul ki. A farok végét

a farok hegyének nevezzük. Szukánál a végbél alatt van a péra, a kettõ között a

rövid gáttájék, mely kan esetében a külsõ nemi szervekig húzódik. Kanoknál a

far- és a gáttájék határán helyezkednek el a herék a herezacskóban, ettõl elõre

a hímvesszõ a tasakkal.






Végtagok 
Az elülsõ végtag részei: lapocka,

kar, könyök, alkar, elülsõ lábtõ, elülsõ lábközép, ujjak a karmokkal. Az ujjak

a talppárnákkal együtt alkotják a mancsot. 




A

hátulsó végtag részei:
 comb, felsõ részén van a tompor,

alsó végén a tárd a térdkaláccsal, hátul a térdhajlás tájéka, a szár, a hátulsó

lábtõ vagy csánk a sarokgumóval és az Achilles ínnal, a hátulsó lábközép,

valamint a mancs.





 





A testtájak bírálata: 
A fej bírálata nagyon lényeges, mivel a fajtajelleg fontos

kifejezõje. Alakulásából következtetni lehet a vérmérsékletre, életkorra,

szervezeti szilárdságra és az ivarra. Minden esetben arányos a test tömegével.

A tetszetõs, típusos fej a kedvezõ összbenyomás alapfeltétele. Alakulása

módosul a kutya ivara szerint. A kan feje erõteljesebb, szélesebb, mint a

szukáé. A kanos fejalakulású szuka, valamint a szukás fejû kan rosszul örökít,

azaz a másodlagos ivarjelleg hiányát viszi át szinte valamennyi utódra. 
A kutya feje lehet finom,

goromba, burkolt. A finom fej nincs arányban a testtömeggel, gyenge csontozat,

elhegyesedõ arcorri rész jellemzi. A goromba és a burkolt fej esetében az egyed

durva, erõteljes csontozattal rendelkezik. Kívánatos az elegáns, típusos, nemes

fejalakulás. 
Oldalról tekintve a fej lehet hosszú vagy

rövid. A domború orrhátat kosorrnak, a homorú vagy horpadt orrhátat csukaorrnak

nevezzük, mindkét hibás fejalakulás öröklõdik. Kívánatos az egyenes orrhát. 
fül lehet magasan

tûzött, szabályosan, párhuzamosan tartott. Hibának számit az alul-, és felül-,

és középmagasan tûzött fül. Nagyságuk szerint kicsik, nagyok, vagy közép

nagyok, vastagságuk szerint húsosak vagy vékonyak, formájuk alapján

lekerekített vagy hegyes. Ezen kívül lehet szétálló, lelógó és megtört. A fülek

állása, illetve inkább mozgékonysága a kutya vérmérsékletére, intelligenciájára

enged következtetni. A lecsapott vagy hátracsapott fül félénkségre vagy

rosszindulatra utal. 
szem akkor

tökéletes és szabályos, ha alakja, nagysága, elhelyezõdése és színe jellemzõ a

fajtára. A moszkvai õrkutya esetében kívánatos a közép nagy, mandulaformájú,

kissé ferde metszésû, sötétbarna szem. Hibának számit a világosbarna színû,

nagy, kidülledõ és a kicsi, bennülõ szem. Elõnyös, ha a szem nyílt, fényes, élénk,

energikus tekintetû. A szemgolyó egy részét eltakaró, erõsen fejlett harmadik

szemhéj rendszerint betegség jele, s gyógykezelésre szorul. A be-, és kiforduló

alsó szemhéjak súlyos hibának számítanak. A szivárványhártya színe jelentõs

mértékben függ a kutya bõrének és szõrzetének pigmentáltságától. A

szivárványhártya színének gyakorlati jelentõsége csupán annyi, hogy zavarhatja

az alkat összhangját, szépségét, pl. ha túl világos barna, akkor elüthet az

esetleges sötétebb sárga rajzolattól. 
- Az ajak feszes és

sötéten pigmentált legyen. Hiba a laza, húsos, lelógó és pigment hiányos ajak. 
 A fogazat legyen

teljes és szabályos. A kutyának 42 maradandó foga van, 22 az állkapocsban 20 az

állcsontban és az áll közötti csont fogmedreiben helyezkedik el. Az alsó és a

felsõ fogsor záródását, harapásnak nevezzük. 
 Szabályos a harapás, akkor h a felsõ metszõfogak belsõ felülete egyharmad részben takarja

az alsó metszõfogak külsõ illetõleg ajaki felületét. Ezt nevezzük ollós

harapásnak. Minden ettõl eltérõ metszõfog záródás hibának számit. 
 Elõreharapás esetében az alsó metszõfogak a felsõk elõtt helyezõdnek kisebb-nagyobb távolságra. 
 Hátraharapáskor az állkapocs fejletlensége miatt az alsó metszõfogak a felsõk mögé kerülnek. 
 Harapófogó harapásról akkor beszélünk, amikor a felsõ metszõk

és az alsó metszõfogak rágófelületükkel találkoznak. Ilyen esetben a

metszõfogak rágófelülete viszonylag gyorsan
elkopik. 
Hiányos a fogazat, ha valamelyik fog nem található. Leggyakrabban fordul elõ az

elõ zápfogaknál, ritkábban az utózápfogaknál és igen ritkán a metszõfogaknál. 
A nyak és a tarkó bírálatánál vizsgálják az illesztés szögét és irányát, az

arányosságát, valamint azt, hogy mennyire izmolt és milyen hosszú. Ha a nyak

nem eléggé izmos, deszkanyaknak nevezzük. A rövid, vastag, túlizmolt nyak,

valamint a hosszú, karcsú nyak a bírálat során hibának minõsül. 
A mar a gerincvonal kiemelkedõ része, lényeges az izmossága, valamint a

magassága. A rövid, de magas mar púpos háttal, az éles mar pedig izomszegény

háttal jár. Süppedt a mar akkor, ha a lapockák közé besüllyedt. Elsõsorban

fiatal kutyáknál fordulhat elõ, és késõbb helyes tartás, mozgatás mellett

eltûnik. 
A hát bírálata során vizsgálják annak vonalát, erõsségét, hosszát, izmosságát.

Minél feszesebb az összeköttetés a hátcsigolyák között, annál szebb a hát

vonala. A nyerges hát a test tántorgását idézheti elõ, ezáltal gátolja az

elõrehaladást. A púpos hát az elõbbi ellentéte, gyakran csapott farral jár

együtt. A hát hibái a kutya csontrendszerének gyengeségét jelzik, s csökkentik

az állat teljesítõképességét, a csúnya megjelenésrõl nem is szólva. 
Az ágyékra hasonló elõírások vonatkoznak, mint a hátra, lényeges a hossza,

feszessége, izmossága. Ha jó kötésû a kutya, akkor ágyéka rövid, izmos és

széles, valamit kellõen izmos, enyhén lejt a faroktõ felé. Hiba a csapott és

túlnõtt far. Ugyancsak nem kívánatos a széles, elgömbölyödött far. 
A farok tartása, hosszúsága, tûzése, ívelése, valamint a szõrözöttsége lényeges

eleme a fajtajelleg elbírálásának. Hiba a mélyen vagy magasan tûzött farok,

amely rendszerint hibás faralakulással jár együtt. A mélyen tûzött farok a

csapott far jellemzõje. A rövid, a megtört, az egyenesen tartott, az oldalt

tartott, a felkunkorodó és a béna farok súlyosan befolyásolja a kutya bírálati

minõsítését. 
A mellkasnak elegendõ helyet kell nyújtania a szív és tüdõ számára, ezért jó,

ha mély és dongás. A sekély mélységû mellkas hiba. Ilyenkor úgy tûnik, mintha a

kutyának túl hosszú lenne a mellsõ végtagja. A mellkas hosszúsága is igen

lényeges, ne legyen se rövid, se túl hosszú. A rövid, túl széles mellkas

oroszlánszügyszerû, ami egyáltalán nem elõnyös. A szûk vagy lapos mellkas

csököttségre vall. Üres szívtájékról akkor beszélünk, amikor a könyök mögötti

tájékon a bordák nem domborodnak, azaz a mellkas belapul. 
A mellsõ végtagok állása akkor szabályos, ha elölrõl nézve a lábak párhuzamosak

és egyenesek, tehát a vállbúbtól a talajra bocsátott képzeletbeli függõleges

felezi a mancsot. Oldalról vizsgálva a végtagot, akkor szabályos az állás, ha a

lapocka forgási pontjától bocsátott képzeletbeli függõleges a végtag

középtengelyében halad a lábtõig, és a lábközép a talajjal 75 fokos szöget zár

be. 
A mellsõ végtag szabálytalan, hibás alakulásai szembõl nézve: 


Tág

állás:
 a végtagok

párhuzamosak, de túl távol vannak egymástól. 
Talajon

tág állás: 
a végtagok

kifelé tartanak, egymástól távol érik a talajt, szûk mellkasú egyedeknél fordul

elõ. 




Szûk

állás: 
a végtagok

párhuzamosak, de igen közel állnak egymáshoz, szûk mellkassal jár együtt. 
Talajon

szûk állás:
 a végtagok

befelé tartanak a talajhoz. 




X-állás: az alkar tengelye befelé, a lábközép

kifelé fordul, a kutya mozgása visszatetszõ. 
O-állás: az alkar tengelye kifelé, a lábközép

befelé tart. Francia állás: a láb tengelye könyöktõl, lábtõtõl vagy a

mancsoktól kifelé fordul. Ez utóbbi a gyakori, rendszerint talajon szûk

állással jár együtt. 


Az elülsõ végtagok szabálytalan állása oldalról nézve: 


Elõreállított

állás:
 az elõreirányuló

végtag a lapocka forgási pontjától bocsátott függõleges elõtt van. 
Hátraállított

állás:
 a végtagok a

könyöktõl hátrafelé irányulnak, viszonylag ritkán fordul elõ. 


A hátulsó végtagok állása hátulról nézve akkor szabályos, ha az ülõgumókról

lefelé haladó képzelt függõlegesek felezik a csánkokat és a mancsokat. Oldalról

nézve akkor szabályos a hátulsó végtagállás, ha ülõgumóról bocsátott

képzeletbeli függõleges a csánkot érintve a mancs mögött éri a talajt. 
A hátulsó végtagok szabálytalan, hibás állásai hátulról nézve: 


Tehénállás: a combok befelé haladnak, a csánkok

közelítenek egymáshoz, a csánk alatti részek széjjeltartanak. Hordóállás vagy

dongaállás: az elõbbi ellentéte. 
A hátulsó végtagállások hibás alakulása oldalról nézve: 
Has alá állított álláskor az ülõgumóról kiinduló képzeletbeli függõleges a

csánk mögé esik. 
Hátraállított álláskor az ülõgumóról lebocsátott képzeletbeli függõleges a

csánk alá esik. 
Karóállásnál a csánk alatti rész szinte egyenesen folytatódik. Kardállás esetén

a csánk annyira roggyant, hogy a kutya szinte a fenekére ül álló helyzetben.





A moszkvai õrkutya bírálata:





A moszkvai õrkutya - szolgálati õrkutya! 


Testalkata ennek a célnak van alárendelve!


Mindent, ami ennek árt, mellõzni, ami ilyen irányú készségét fejleszti, azt

segíteni kell. 


A kifogástalan küllem - teljesítmény nélkül értéktelen. 


Kiváló teljesítmény viszont az egyed alkatának célszer felépítése nélkül

sohasem jöhet létre. 


A teljesítmény nem választható el a küllemtõl, a kettõ szorosan összefügg és

csak egységesen értékelhetõ. 


A küllem önmagában történõ bírálata megbontja a kívánatos biológiai egységet és

hátráltatja a fajta állandó javulását. Ez természetes, hiszen az alkat egyedüli

figyelembevétele a kutya tenyészértékérõl nem adhat tiszta, világos képet.

Márpedig a tenyésztés célja, hogy egyensúlyt teremtsen teljesítmény és küllem

között. 


Nagyon fontos, hogyan értékeljük, vajon az észlelt kisebb-nagyobb hibák

csökkentik-e az egyed tenyészértékét, vagy lényegtelenek, elhanyagolhatók. Helyes

eredményre csak akkor jutunk, ha a kutyát, mint szerves egészet bíráljuk.

Ilyenkor ne azt kutassuk, hogy az egyes testrészek mennyire közelítik meg az

ideális típust, hanem törekedjünk arra, hogy képesek legyünk megállapítani a

bírált egyed testrészeinek egymáshoz való helyes arányát, illetõleg

arányosságát. 


Aki csak hibát keres, az nem jár helyes úton, és nem ismeri a fajtát. A

"hibakeresõ" bíráló, ha nem talál alkati problémát, egyén értékmérõk

mérlegelése nélkül kifogástalannak, ha hibára bukkan, különösebb megfontolás

nélkül értéktelennek minõsíti a kutyát. 


A kiállítási bírálatnak két szereplõje van: a bíró és a kutya. A kutya küllem

hibáinak észrevétele szakmai hozzáértést kíván a bírótól, de a hiba mértékének,

súlyának megítélése egyéni mérlegelésen alapul. Alapigazság, hogy két ember nem

érti teljesen azonosan a standard egyetlen kitételét sem, az egyik ember így -

másik úgy ítéli meg a kérdéses kutya küllemét, mivel hogy tökéletes standard,

kifogástalan kutya és tökéletes ember sincsen! 


Éppen ezért bármilyen hozzáértõ bíró ítéletén lehet vitatkozni, de ha a bírói

döntést nem tekintenénk véglegesnek és vitathatatlannak, akkor az egész bírálat

értelmét vesztené. A kiállítási szabályzat szerint a bírói döntés ellen óvásnak

nincs helye! Egyetlen megoldás kínálkozik: a küllembírók állandó és alapos

továbbképzése lenne! 


A kiállítási bírálat szükségképpen nem mutat túl a kutya egyes testrészeinek,

küllemi hibáinak és mozgásának megítélésén. A moszkvai õrkutyának azonban

nemcsak külleme, de vérmérséklete, természete, pszichikai lénye is van. A világ

legszebb moszkvai õrkutyája is értéktelen, ha a természete kifogásolnivalót

hagy maga után! A szakszerû küllembírálat alapfeltétele: ismerni kell a

fajtaleírást, a kutya anatómiáját, a testtájakat, a vérmérsékletet, a

kondíciót, a típust, a méreteket és a mozgást.





A küllembírálat módszere: 


A bírálat alapos és kellõ szaktudás nélkül lehetetlen. A bírálat rámutat a

kutya fizikai hibáira, amelyek az utódokban is jelentkezhetnek. Elfogadott

nézet, hogy az egyed minél inkább megközelíti az ideális típust, annál

valószínûbb, hogy jobb alkati tulajdonságokra számíthatunk az utódoknál. A

bírálat sík talajon történjen, mert csak így kaphatunk biztos eredményt. A

szakmailag helyesen és jól alátámasztott bírálathoz idõ kell. Az elkapkodott,

felületes ítélet nem vezet sehova. Elõször szemügyre kell venni az egyedet,

ilyenkor a bírálóban kialakul valamiféle összbenyomás, amelyet a részletes

bírálat során megerõsít, esetleg elvet. A részletes, alapos bírálatkor jobban

szembetûnnek az állat rejtett hibái. A bírálat alatt a kutyának nyugodt

testtartásban kell állnia, végtagjait egyformán megterhelve. 


Elölrõl a fejet, füleket, szemeket, metszõfogak harapási formáját, szügyét és a

mellsõ végtagállást bíráljuk. 


Oldalról az agy-, és arckoponya arányát, a fülek tûzését, az elõ-, és

utózápfogakat, nyakat, mart, hátvonalat, ágyékot, faralakulást, farok tûzést,

elülsõ és hátulsó végtagállást, mellkasmélységet, hasvonalat, mancsokat,

izmoltságot, típust, arányosságot, harmóniát ítéljük meg. 


Hátulról pedig a hátulsó végtagállást, a hát és ágyék szélességét, az izmoltságot,

a vállakat, valamint a fart. 


Ezt követõen mozgás közben bíráljuk a kutyát. Ilyenkor a szabálytalan

végtagállások jobban értékelhetõk. Ugyancsak három irányból: szembõl, oldalról

és hátulról, lépésben és futás közben vizsgáljuk a végtagok mûködését. Miután a

fajta munkakutya kategóriába tartozik, nagyon lényeges az erõnlét vizsgálata,

mivel enélkül a kiváló küllem mit sem ér. A mozgatás során elbírálható szív, a

tüdõ és az izmok munkabírása.





Testméretek felvétele 


A bírálatkor szükséges a testméretek felvétele, amely - legyünk tárgyilagosak -

a bírálat egyetlen objektív megnyilvánulása. Ajánlatos háromszor végrehajtani a

testméretek felvételét, s alapul kell venni a középarányost. Mérõeszközök: a

mérõbot és a mérõszalag. Az egész folyamatnál indokolt betartani az alábbi

szempontokat: 


a végtagok egyenlõen viseljék a testsúlyt, azaz a kutya vízszintes, sík talajon

álljon, 


az elõírás szerint használjuk a mérõeszközöket, és azok legyenek szabályosak.





Testméretek





Marmagasság: A mar legmagasabb

pontjának mérõbottal mért távolsága a talajtól. 


Törzshosszúság: A vállízület elülsõ pontján és az ülõgumó hátulsó pontján

átfutó függõleges egymástól való távolsága mérõbottal mérve.


Testhosszúság: A mar legmagasabb pontjának mérõbottal mért távolsága a mellkas

alsó határvonalától. 


Mellkas szélessége: A mellkas legtávolabbi pontjainak egymástól mért távolsága,

közvetlenül a lapocka mögött, mérõbottal mérve. Fejhosszúság A nyakszirttõl az

orr hegyéig szalaggal mért távolság.





A küllem bírálatánál

alapméretként szokták venni a marmagasságot, és ehhez viszonyítják a többi

méretet. A kettõ arányát százalékban fejezik ki. A testméretek nem minden

esetben tükrözik a kutya felépítését, ezért az arányosság elbírálásánál mindig

figyelembe kell venni az összbenyomást is. A szakszerû bírálatkor

nélkülözhetetlen az alábbi fogalmak alapos ismerete és természetes alkalmazása: 


- arányosság 


- pigmentáció 


- kondíció 


- fejlettség





Arányosság 


Az arányosság tulajdonképpen a kutyáról kialakult összbenyomás képe, az egyes

testrészek egymáshoz való viszonya. A fajta, az ivar, a kor, a típus és

hasznosítás szempontjából kell vizsgálni az arányosságot. Azt a kutyát,

amelynek testrészei arányosan alakultak, rátekintésre harmonikus képet mutat,

arányosnak vagy homogénnek nevezzük, szemben az aránytalan felépítésû heterogén

egyeddel. Még kitûnõ tenyészpartnerek segítségével is nehéz korrigálni a kutya

küllemi heterogenitását, mivel az aránytalanság makacsul öröklõdik. 


Nem homogén például az a kan, amelyiknek szukás feje van, vagy az a szuka, amelyik

kanos fejjel rendelkezik. Az arányosság lényege, hogy a kutya ne több egyedbõl

legyen összegyúrva, hanem minden rész egymással összhangban álljon. Az egyed

arányosságának elbírálása komoly szakértelmet és nagy gyakorlatot kíván.





Pigmentáció 


A pigmentáltságot - azaz a bõr, a szõr és karmok színét - egy festékanyag, a

melanin adja. Minél erõsebb a pigmentáció, vagyis a bõrben minél több

festékanyag van, a kutya annál nagyobb ellenálló képességgel rendelkezik a

környezetbõl érkezõ káros behatásokkal szemben. A festékanyag teljes hiányát

albinizmusnak nevezzük. A kutya esetében a teljes albinizmus nem létezik, csak

a részleges pigment hiány pl. a karmok fehérek. A moszkvai õrkutyánál elõnyös a

sötét pigmentáció. Kívánatos, hogy a tenyésztésben az erõteljes színû egyedek

vegyenek részt. A szabad bõrfelületek: szemhéjszél, ajakszél, talppárna,

orrtükör és a karmok feketék legyenek. A világosbarna szem nem elõnyös.





Kondíció 


Kondíció a szervezet külsõ testalakulásában megnyilvánuló állapota, melyet a

táplálás, gondozás és a külsõ környezet hatásai befolyásolnak. A kondíció

fogalma nemcsak az állat tápláltsági állapotát jelenti, hanem izmainak

kidolgozottságát, bõrének rugalmasságát, szõrének fényét, csillogását is, ezek

nem csak a tápláltsági állapottal függnek össze.





Többféle kondíciót

különböztetünk meg: 


Tenyész- vagy kiállítási kondíció. Elérése érdekében nagyon fontos a szakszerû

etetés, a kiadós mozgás, valamint a tökéletes, szakszerû tartás. Az ilyen

kondícióban lévõ kutya szõre fényes, izmai ruganyosak, jól táplált, nem

rendelkezik felesleges zsírszövettel.


Munkakondíció: Valamivel könnyebb forma, mint a tenyészkondició, de nem

fokozódhat rossz kondícióvá. Hosszú ideig nem tartható fenn ez az állapot,

ezért a tél beállta elõtt ajánlatos bõségesebben táplálni az ilyen egyedet.





Pluszkondíció


Elhízott, kövér állapot, amely meglehetõsen visszataszító. A kövér kutya nem

izmos, hanem puha. A nagyobb testtömeget ne a többletkondíció, hanem a rugalmas

izmok, és az erõteljes csontozat adja. Felnõtt korban, ha mozgásában korlátozva

van, és túl bõségesen etetik, akkor a kutya elhízik. Ezt az állapotot lehetõleg

el kell kerülni. Minuszkondició. A kutya sovány, izmai gyengék, hamar fárad,

ellenálló képessége csekély. A legtöbb esetben helytelen tartás és etetés okozza,

de lehet valamilyen betegség következménye is.





Fejlettség 


A fejlettség alatt azt értjük, hogy a kutya fajtájához, ivarához, neméhez,

típusához képest mekkora. Noha e tekintetben a méretek a jellemzõk, mégis

inkább a testtömeggel (súllyal) szokták kifejezni.


(Forrás: Kasza Józsefné Bozsoki Harci kennel)